Laurin király rózsakertje

Egyszer volt hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, a szürke szikár hegyek között volt egy csodaszép rózsakert, ami beragyogta az egész vidéket. Ez a rózsakert Laurin király varázslatos birodalmához tartozott. Ő és a szorgalmas törpe népe békében éltek itt és a hegy belsejében ezüstöt és aranyat bányásztak.

Egy napon a szomszéd ország, Etsch királya kihirdette, hogy férjhez adja gyönyörű leányát, Simildét. A lány olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. A király követeket küldött a környék összes nemeséhez, királyokhoz, hercegekhez, hogy meghívja őket egy bálra, ahol Similde megismerheti jövendőbelijét. A meghívottak listájáról csak Laurin hiányzott. Éktelen haragra gerjedt a törpék királya, amikor ezt megtudta és elhatározta, hogy varázsköpenyébe öltözve, láthatatlanul részt fog venni az ünnepségen.

Hamar elérkezett a bál napja. Laurin magára öltötte láthatatlanná tévő köpenyét és elindult Etsch királyának várába. Amikor a palotába lépett és megpillantotta Simildét, elakadt a lélegzete és nem tudott többé szabadulni a lány szépségétől. Abban a pillanatban eldöntötte, hogy nem távozik a királylány nélkül. Addig kerülgette, próbált a közelébe férkőzni, míg egyszer csak el tudta ragadni Simildét. Felfedte magát a lány előtt, majd a lovára pattanva vágtatott vele a saját birodalma felé.

A többi kérő persze azonnal a nyomába eredet, megpróbáltak elébe vágni és a birodalma határán feltartóztatni. Csak hogy Laurin előkapta varázsövét, ami egy tucat ember erejét kölcsönözte viselőjének. Körbetekerte a derekán és kiállt ellenfeleivel. Hiába harcolt azonban tizenkét ember erejével, az ellenfelei visszaszorították és nem tudott bejutni az országába. Ekkor magára és Simildére kanyarította a varázsköpenyét és így vágtatott be a rózsakertbe.

A kérők megtorpantak és tanácstalanul álltak a kert bejáratánál, mert elvesztették a láthatatlan Laurin nyomát. Míg egyszer csak feltűnt, hogy a rózsák úgy hajlanak meg egy ösvényen, mintha a szél mozgatná őket. De nem a szél volt, nem ám, hanem Laurin lovának vágtája. Így a kérők gyorsan beérték a törpék királyát, elvették tőle Simildét, széttépték a varázsövet és a köpenyt, Laurin életét is csak a bányákból kirontó törpék mentették meg.

A király soha többé nem hagyta el birodalmát. A rózsakertet pedig, ami elárulta őt, varázslattal fedte be:

“Se éjjel, se nappal ember szeme többet ne láthassa!”

Éjjel és nappal valóban nem látható a kert. De alkonyatkor és virradatkor az elvarázsolt kert rózsái újra felragyoknak és rózsaszínbe öltöztetik a szürke hegyeket.

Nem hisziket?

Pedig ha arra motoroztok, Ti is megcsodálhatjátok a rózsaszín Dolomitokat.

 

Mesélj!

…and ride

(népmese alapján)