Jogos a kérdés, hogy egy motoros túrázással foglalkozó blogon hogy kerül szóba a vezetéstechnikai tréning. (sőt a kardfogú tigris) Szerintem mindenfajta motorozással kapcsolatban szóba kell, hogy kerüljön a vezetési technika folyamatos fejlesztése, hogy megismerjünk, és kezelni tudjunk minél több helyzetet, amin adott esetben akár az életünk is múlhat.

Motorozás és a vészhelyzet

Amikor motorozni készülünk, először is tudomásul kell vennünk, hogy a racionális döntéseinknek abban a pillanatban ANNYI, ahogy az agyunk vészhelyzetként azonosít egy szituációt. A tudatos cselekedeteink helyét átveszi a zsigeri cselekvés, és motorozás közben ez általában nem segít.

Hogy működik az agyunk?

Vannak zsigeri, érzelmi és logikus reakcióink. Ami a zsigereinkből (hüllőagyunkból, agytörzsünkből) jön, az előre programozott, ismétlődő, nem változó, de gyors reakció. Ez a túlélés szintje, ami sok helyzetben jól jön, de a motorozás nem tartozik közéjük. Itt a logikus reakcióra lenne szükség, még vészhelyzetben is.

Az agyunkban továbbá normál esetben az információ

• egy része az érzelmi agyban landol (amygdala),
• másik része pedig a logikus agyba jut el.(neocortex=agykéreg).

Abban az esetben viszont, ha az érzelmi központunk veszélyként azonosítja a helyzetet, nem engedi tovább az információt a racionális agyba. Mint egy bíró dönt a helyzetről, és veszély esetén blokkol, menekül, harcol, vagyis ismét a túlélés szintjén találjuk magunkat. (Ezt nevezte el Daniel Goleman Amygdala eltérítésnek.)

Évezredek alatt ez szolgálta a túlélésünket, mert a racionális agy lassabban ad választ a szituációra, amire veszélyhelyzetben nincs idő. Ott azonnal kell cselekedni, és ezt az ösztönös reakció garantálja.

Jó ez nekünk?

Motoron nem igazán. Az a helyzet, hogy az ősemberek nem motoron töltötték az életüket, egészen más veszélyeknek voltak kitéve, mint mi napjainkban – az agyunk viszont nem alkalmazkodott ilyen gyorsan a fejlődéshez.

Mi is a probléma motoron?

• Veszélyhelyzetben a szemünk keresi a veszélyt jelentő tárgyakat, és a legfenyegetőbbre fog fókuszálni. Tulajdonképpen azt akarja szem előtt tartani. Mivel motoron köztudottan oda megyünk, ahova nézünk, ezért könnyen lehet, hogy annyira megnézzük a közeledő szalagkorlátot, hogy a végén neki is megyünk.
• Ha elveszítjük az egyensúlyunkat, kapaszkodni próbálunk, hogy biztonságba helyezzük magunkat. Azt ragadjuk meg, ami a kezünk ügyébe kerül. Motoron elsőként ez a gázkar. És a hirtelen megmarkolt első fékről már ne is beszéljünk!
• Szintén problémát okoz, hogy az egyensúly visszanyerése miatt az agyunk lassítani szeretné a sebességünket, ami motoron nem a legjobb megoldás arra, hogy kikerüljünk egy veszélyes szituációból.

Jöjjön a kardfogú!

Amikor elődeinkre hirtelen rárontott a kardfogú tigris, semmi esélyük nem volt arra, hogy az amygdalájukkal foglalkozzanak, vagy ne vészhelyzetként értékeljék a támadást. Bekapcsolt a “harcolj vagy menekülj” program, mert ez szolgálta a túlélést. Motoron azonban – ahogy fentebb is láttad – ez kifejezetten hátrány.

Mit tudunk tenni, hogy ezt elkerüljük?

Tőlünk függ, miként értékeljük a helyzetet! Ha rendszeresen gyakoroljuk az ilyen szituációkat, az agyunk számára ismerősek lesznek, és már nem vészhelyzetként értékeli őket.

Jöjjön a vezetéstechnikai tréning!

Minden irányított motoros oktatás hasznos, ahol lehetőség nyílik arra, hogy megtanuljuk jól azonosítani a helyzeteket. Emellett minél több olyan mozdulatot kell rögzítenünk és automatizmussá tennünk, ami segít motoros szituációk megoldásában, hogy véletlenül se vegye át az irányítást az amygdalánk.

Ma már sem az Alpok, sem a Kárpátok hágóin nem kell arra számítanunk, hogy egy kardfogú tigris ugrik elénk, de motoros túrázás közben így is rengeteg új, ismeretlen szituációval találkozhatunk. Van lehetőség felkészülni ezekre – sok esetben az életünket, vagy a motorunkat menthetjük meg vele!

Keress te is vezetéstechnikai tréningeket, és gyakorolj minél többet!

…and ride